4. JELENTÉSEK FELBONTÁSA

relevancia 6

4.1. Felbontás rokonságnevek esetén

4.2. Felbontás a főnevek szóalkotási sajátosságainak különbségei miatt

4.3. Felbontás körülíró fordítás esetén

4.4. Kezdést kifejező igék felbomlása

4.5. Állapotváltozást kifejező igék felbomlása

4.6. Módhatározó kiválása a szintetikus magyar igéből

4.7. Idéző igék módhatározójának kiválása

4.8. A konkrét jelentésű ige felbomlása általános jelentésű igére és konkrét jelentésű főnévre

A jelentések felbontásának művelete közel áll a jelentések bővítéséhez. Ha ugyanis a konkrét jelentésű igéket általánosabb jelentésű ige + főnév kapcsolattal helyettesítjük, a leírás is veszít konkrétságából.

ungarisch übersetzer von in

A jelentések bővítéséről szóló fejezet végén felmerült, hogy vajon nem általánosan jellemző, tehát bármely fordítási irányban megvalósuló műveletről van-e szó, mivel, ha a fordító bővíti, általánosítja valamely szó jelentését, könnyebben tudja beleilleszteni a fordítás eredményeképp kapott célnyelvi mondat egészébe.

Ugyanez a kérdés felmerül a jelentések felbontásával kapcsolatban is. Nem lehetséges-e vajon, hogy a felbontás, a több szóval való fordítás általában kényelmesebb a fordító számára, mint megtalálni azt a szót, melynek jelentése egybeesik vagy esetleg nagyon közel áll a forrásnyelvi szó jelentéséhez? Az is lehet, hogy nem a kényelmesebb, hanem éppen a lehető legpontosabb fordításra való törekvés miatt fordítanak a fordítók néha több szóval, mint amennyi az eredeti szövegben volt (vő. explicitációs hipotézis). Ennek a jelenségnek valóban vannak fordításspecifikus okai, amelyek műfajtól, nyelvpártól és fordítási iránytól függetlenül általában jellemzőek a fordítási tevékenységre.

Az egyik ok az lehet, amit említettünk, hogy a fordító "hozott anyagból", a pszicholingvisztika terminusával élve "kívülről megadott program" szerint dolgozik. Olyan gondolatokat kell nyelvi formába öntenie, melyeket nem ő gondolt el, s aki elgondolta, más gondolkodási stratégia szerint járta be a gondolattól a nyelvi formáig vezető utat, mint ahogy ő tette volna, ha a saját gondolatait fogalmazza meg. Vagyis a fordító mindig rögösebb úton jut el a gondolattól a nyelvi formáig, mint az eredeti szöveg írója. S ez a rögösebb út nyilvánul meg abban, hogy a fordítás szövege hosszabb, több szót tartalmaz, mint az eredeti.

ungarisch deutsch übersetzungen

Eltekintve azonban a jelentések bővítésének és felbontásának minden fordításra jellemző tényétől, elemzéseink arról tanúskodnak, hogy ez a két művelet az általunk vizsgált két fordítási irány közül elsősorban a magyarról az IE nyelvekre való fordításra jellemző.

Mi lehet ennek az oka? A nyelvészek, mint már említettük a magyar nyelv egyik általános jellemzőjének tartják az úgynevezett "szintetikus" kifejezésmódot, szemben az "analitikus"-sal. (Bárczi 1975, Dezső 1975) A szintézis tömörséget biztosít a nyelvnek, míg az analízis lazább szerkesztésmódot eredményez. A magyar igerendszert az jellemzi, hogy a cselekvés személye, száma, ideje, módja szintetikusan, azaz képzők és jelek segítségével magában az igében fejeződik ki: Megnézhetem? (vö. az analitikus IE kifejezésmóddal: May I have a look at it?). Szintetikus a tárgyas ragozás és a birtokos személyrag is: látlak, kocsid (vö. az analitikus IE kifejezésmóddal: I see you, your car). Ez nem jelenti azt, hogy a magyar nyelvre teljes egészében a szintetikusság, az IE nyelvekre pedig az analitikusság lenne jellemző, hiszen — mint azt a grammatikai átváltási műveleteknél tárgyaltuk - az IE mondatok mondatrövidítő, azaz szintetikus igeneves szerkezeteivel szemben a magyar mondatokra inkább az analitikus mellékmondatos megoldás lesz jellemző.

ungarisch lektor

Ha azonban csak a lexikai átváltásokról beszélünk, az eddig vizsgált jelenségek tekintetében a magyar nyelvre a szintetikus, az IE nyelvekre az analitikus kifejezésmód jellemző. Ez az oka annak, hogy az IE-magyar fordításban a szűkítés és az összevonás, míg a magyar-IE fordításban a bővítés és a felbontás lesz a jellemző átváltási művelet.

5. JELENTÉSEK KIHAGYÁSA

5.1. Márkanevek, étel- és italnevek kihagyása

5.2. Jelzőként használt ország-, város- és népnevek kihagyása

5.3. Városrészek, utcák, intézmények nevének kihagyása

5.4. Megszólítások, udvariassági formák kihagyása

5.5. Történelmi reáliák kihagyása

5.6. Vegyes reáliák kihagyása

5.7. Nyelvi utalások, szójátékok kihagyása

5.8. Testrészek megnevezésének kihagyása

A jelentések kihagyása - akárcsak a következő fejezetben tárgyalt betoldása - nyelvpártól és fordítási iránytól független átváltási művelet, oka nem az egyes nyelvek lexikai rendszerének eltéréseiben, hanem a forrásnyelvi és a célnyelvi olvasók eltérő háttérismereteiben keresendő.

A célnyelvi olvasótábor számára ismeretlen reáliák kihagyását — ill. ami gyakran együttjár vele -, általánosító fordítását fordításspecifikus műveletnek is tarthatnánk, mely része az általános fordítói stratégiának, hiszen az ismeretlen reáliák a célnyelvi olvasó számára úgysem jelentenek semmit, kihagyásuk látszólag nem okoz veszteséget. Mégis csak nagy körültekintéssel lehet alkalmazni ezt a műveletet, hiszen a forrásnyelvi reáliák megjelenése a célnyelvi szövegben több szempontból is fontos lehet.

1. A reáliák dramaturgiai funkciója szempontjából: a forrásnyelvi márkanév, étel, ital, használati cikk, földrajzi név fontos szerepet játszhat a szereplők társadalmi helyzetének jellemzésében.

fordítóiroda német magyar

2. A reáliák hangulatteremtő funkciója szempontjából: minél ismeretlenebb a forrásnyelvi reália a célnyelvi olvasó számára, annál alkalmasabb az ún. "helyi kolorit" megteremtésére, (vö. felvidéki reáliák Mikszáthnál, vagy az amerikai reáliák - sheriff, coyote, grizzly, prairie, savannah, mustang - hangulatteremtő ereje a vadnyugati kalandregényekben).

3. A reáliák ismeretterjesztő funkciója szempontjából: a forrásnyelvi reáliák a forrásnyelvi nyelvközösség életmódjáról, szokásairól, használati tárgyairól tudósítanak, s ezekről a célnyelvi nyelvközösség jórészt fordításokon keresztül szerez információt.

4. A reáliák kultúraközvetítő funkciója szempontjából: egymás reáliáinak a megismerése közelebb hozhatja a forrásnyelvi és célnyelvi nyelvközősséget egymáshoz, csökkentheti a kommunikációs zavarokat a kultúrák közti érintkezésben.

Ami az utolsó altípust, a testrészek megnevezésének kihagyását illeti bizonyos testmozgást kifejező igék mellett (vö: intett a kezével helyett intett, bólintott a fejével helyett bólintott stb.), ez is egyike azoknak a műveleteknek, amelyeket a fordítók szabályként tanitanak egymásnak, s gyakran az anyanyelvi beszélőknél is jobban betartanak, vagyis a fordítási norma egyik megnyilvánulási formája.

6. JELENTÉSEK BETOLDÁSA

6.1. Magyarázó betoldás márka-, étel- és italneveknél

6.2. Magyarázó betoldás földrajzi neveknél

6.3. Magyarázó betoldás intézményneveknél

6.4. Magyarázó betoldás történelmi reáliáknál

6.5. Betoldás testrészek megnevezésénél

A jelentések betoldása nyelvpártól és fordítási iránytól független átváltási művelet, oka általában nem az egyes nyelvek lexikai rendszerének eltéréseiben, hanem a forrásnyelvi és a célnyelvi olvasók eltérő háttérismereteiben keresendő.

Ha a célnyelvi olvasótábor számára ismeretlen forrásnyelvi reáliát valamilyen okból - dramaturgiai, hangulatteremtő, ismeretterjesztő vagy kultúraközvetítő funkciója miatt - meg kell őrizni, a fordítók magyarázó betoldást szoktak alkalmazni, mellyel megsúgják az olvasónak, hogy az illető reália-elnevezés mit takar. A magyarázó betoldások útikönyvekben, szakkönyvekben tipográfiailag is elkülönülhetnek a szövegtől (zárójel, lábjegyzet, szövegvégi jegyzet), szépirodalmi fordítások esetében azonban a fordítók igyekeznek minél észrevétlenebbül megoldani az olvasók háttérismereteinek kibővítését.

német onlinemarketing

A lexikai betoldásoknál szintén feltesszük azt a kérdést, hogy mennyire tekinthetők fordítás specifikus átváltási műveletnek. Az explicitációs hipotézis szerint a fordítások mindig hosszabbak az eredetinél (Blum-Kulka 1986). Mivel az explicitációs hipotézis egyik felfogása szerint a betoldásoknak csak az a fajtája tartható explicitációnak, melyet nem a nyelvi rendszerek különbségei diktálnak, hanem a fordítói tevékenység jellegéből fakad, a fenti lexikai betoldások nagy része ilyennek tekinthető. Az olvasó háttérismereteinek kibővítését szolgáló betoldások alighanem a legáltalánosabb fordítástechnikai alapelvnek: a célnyelvi olvasó szem előtt tartásának megnyilvánulási formái.

7. JELENTÉSEK ÁTHELYEZÉSE

7.1. Áthelyezés a lexikai kollokációk különbségei miatt

7.2. Áthelyezés a névhasználati szokások különbségei miatt

A jelentések áthelyezésével azért foglalkozunk ilyen röviden, mert ez a művelet "tiszta formájában" ritkán figyelhető meg, szinte mindig kísérőjelensége a fordításban végbemenő grammatikai áthelyezéseknek és cseréknek.

A jelentések áthelyezésének, ha önállóan megy végbe, általában az az oka, hogy a fordítók igyekeznek a célnyelvben a lehető legtermészetesebben ható lexikai kollokációkat kiválasztani, vagyis ilyenkor a célnyelvi norma betartásának elve vezérli a fordítókat.

8. JELENTÉSEK FELCSERÉLÉSE

8.1. A cselekvés felcserélése a cselekvés eredményével

8.2. A cselekvés felcserélése a cselekvés tárgyával

8.3. A cselekvés felcserélése a cselekvés végzőjével

8.4. A cselekvés felcserélése a cselekvés helyével

8.5. A cselekvés eredményének felcserélése a cselekvéssel

8.6. A cselekvés hangjának felcserélése a cselekvéssel

8.7. A cselekvés helyének felcserélése a cselekvéssel

8.8. A cselekvés tárgyának felcserélése a cselekvéssel

8.9. A cselekvés okának felcserélése a cselekvéssel

8.10. Állapot felcserélése cselekvéssel

8.11. Statikus megközelítés felcserélése dinamikussal és fordítva

német közösségi média marketing

A jelentések felcserélése nyelvpártól és fordítási iránytól független átváltási művelet. Ahhoz, hogy egy fordító ezt az átváltási műveletet rutinszerűen alkalmazza, nagy gyakorlatra van szüksége. Ez ugyanis a fakultatív átváltási művelet tipikus példája. A célnyelvi mondat majdnem minden esetben a jelentések felcserélése nélkül is megfogalmazható, de a jelentések felcserélésének eredményeképpen idiomatikusabb, a célnyelvre jellemző valóságszemléletnek jobban megfelelő fordítást kapunk.

A jelentések felcserélését az teszi - ha nem is szükségessé - de legalábbis kívánatossá, hogy minden nyelv máshogy közelíti meg a valóságot. Ugyanazt az embert, szobabelsőt, cselekvéssort stb. minden nyelven máshogy írjuk le, és a különbség nemcsak a szavakban van, hanem a nézőpontban, a megközelítés módjában is.

A jelentések felcserélése fordításspecifikus átváltási művelet. Végrehajtáskor a fordítót a célnyelvi olvasó számára idiomatikusabbnak tűnő megoldás keresése vezérli, vagyis a célnyelvi norma követésének elve.

A jelentések felcserélésének készsége minden fordító szakmai kompetenciájának fontos része. Míg az átlagember, pl. az átlagos nyelvtanuló számára éppen a nézőpontok, megközelítések felcserélése okozza a legnagyobb gondot (nem tud kilépni anyanyelve szemléleti kereteiből), a fordító számára ez nem jelent gondot, sőt éppen ez a készség - a nézőpontok, megközelítések állandó váltogatásának készsége - szakmai kompetenciájának egyik fontos eleme. A fordító éppen azért nevezhető hivatásos nyelvi közvetítőnek, mert a gondolattól a nyelvi formáig, valamint a nyelvi formától a gondolatig vezető útnak kétféle stratégiáját ismeri, és működteti egyszerre.

9. ANTONÍM fordítás

9.1. Előjelváltás

9.2. Nézőpontváltás

9.3. Nyomatékosító előjelváltás

9.4. Enyhítő előjelváltás

Az antonim fordítás nyelvpártól és fordítási iránytól független fakultatív átváltási művelet. Ahhoz, hogy egy fordító ezt az átváltási műveletet rutinszerűen alkalmazza, nagy gyakorlatra van szüksége. Ez ugyanis a fakultatív átváltás tipikus példája. A célnyelvi mondat majdnem minden esetben előjelváltás és nézőpontváltás nélkül is megfogalmazható.

A soha ki nem nyitott zongora nyilvánvalóan kevésbé idiomatikus, mint az örökké becsukott zongora, és a tudták már, hogy túl késő van ahhoz, hogy elérjék nyilvánvalóan nehézkesebb, márcsak a két hogy miatt is, mint a tudták már, hogy úgyis lekésik.

Az antoním fordítás fordítás specifikus átváltási művelet. Vérehajtáskor a fordítót a célnyelvi olvasó számára idiomatikusabbnak tűnő megoldás keresése vezérli, vagyis a célnyelvi norma követésének elve.

Az előjelváltás és a nézőpontváltás felcserélésének készsége minden fordító szakmai kompetenciájának fontos része. A fordító éppen azért nevezhető hivatásos nyelvi közvetítőnek, mert a gondolattól a nyelvi formáig, valamint a nyelvi formától a gondolatig vezető útnak kétféle stratégiáját ismeri, és működteti egyszerre.

vissza